Bár már pénteken kifakadtam twitteren a filmre, de nem sok kedvem volt megírni ezt a kritikát. Gondolom feltűnt már, hogy szoktam védeni a kritikusokat, még ha én nem is vagyok igazán az, mert többnyire segítenek mindenkinek elhelyezni a filmeket valami kontextusba, hiszen egy átlagembernél sokkal több művet látnak. Mondjuk ha ilyen szempontból nézzük, akkor a Black Panther-t is helyére tették a sok éltetéssel, hiszen jelenleg mintha tényleg előtérbe kerülne a filmek politikai kommentár része, simán elnyomva a technikai megvalósítását a műveknek. Mert ez a Black Panther nem jó annak, aminek készült: blockbusternek. Nem azért, mert ki vagy be kell kapcsolni az agyat közben, hiszen egy tényleg jó blockbusterhez sem kell kikapcsolni, hanem mert egyszerűen nem izgalmas. Gyönyörűen elmélkedik a rasszizmusról, egyáltalán nem "a fehérek rosszak búú" módon, amitől sokan tartanak ha meghallják az előbbi mondatot. Viszont azon kívül egyszerűen üres, vagyis nem szórakoztató. Bár ezzel nem sokan értenek egyet.
Bárcsak lenne folytatása! Forrás: az emberiséget úgy ér majd véget hogy belefullad a fénybe mert nem ismerte a féket nyomok között lépkedek egy kietlen tájon ami egykor gyönyörű volt, de csak a pusztulást látom most fejlődtünk, de mondd meg milyen áron? lassan nyáron lesz tél, és tél lesz már nyáron kihaltak a játszó terek csak a hinta pörög felette az égből szórja átkait zeusz a görög itt az ember megpróbál repülni de a szárnya törött meg a súly is vissza húzza mi a szívébe költözött elhervadt a virág is mit évekig öntözött tudja hogy mennie kell mikor az élet csörög beteg ez a világ mer' láza van és köhög de megbújik hogy ne lássad őt csak a színfalak mögött azt hisszük hogy ez egy játék és mi nyerünk a végén de megbukunk hiszen ott vagyunk már a szakadék szélen A bombahírt az egyik szereplő, Terry Crews is megerősítette. 15 évvel azután, hogy mozikba került a Feketék fehéren című vígjáték, Shawn Wayans és a testvérei (a színész Marlon Wayans és a rendező Keenen Ivory Wayans) leforgatnák a folytatását is, White Chicks 2 címmel.
És mégis, a gyakorlatban korántsem olyan nehéz érveket felhozni a nemes célzatú hagyománytörés ellen – amennyiben hiányozni látszik a "hazai erők" felkészültsége meg a változtatást meggyőzővé tévő rendezői koncepció. Márpedig a múlt szombati Porgy és Bess -premier bizony mindkét téren érdemi hiányérzetet válthatott ki a nézőből, aki könnyen úgy érezhette: Almási-Tóth András rendezése, a kórus gospelérzéke vagy egyik-másik szereplő csekély hitelességi szintje miatt egyszerűen nem volt érdemes ezt a harcot megvívni. Mi több, szégyenszemre akár még a feketére festett arcokat is hiányolhatta: azok láttán ugyanis legalább felsejlett volna egy valódi, zárt közösség képe. Merthogy a Porgy és Bess elsősorban a belül ugyan tagolt, de kifelé jószerint fatalista módon összezáró, meghittségében fenyegetett közösség, a charlestoni Catfish Row operája – és csak másodsorban a címszereplő szerelmespáré. Almási-Tóth rendezése a mű cselekményét most valamiféle rögtönzött tömegszállásra helyezte át, mondjuk, a Katrina hurrikán pusztítása után.
Szerencsétlenségére... Időpontok Az első áruló olasz-francia-brazil-német dráma, 152 perc, 2019 Marco Bellocchio harminc évet átölelő, klasszikus olasz gengszterfilmet forgatott a Cosa Nostra felemelkedéséről és bukásáról. Feketén fehéren film zend framework Film zene Kukorica fesztivál bábolna Feketén fehéren film zene en Facebook Twitter Messenger Hihetetlen, de majd 15 éve, hogy a White Chicks című vígjátéktól begörcsölt a hasizmunk. Rengeteg ikonikus zene, jelenet, és geg. Most újra együtt a szereplők egy része! Az egyesülés az egyik szereplőnek, Busy Philips-nek köszönhető, akinek van egy saját talkshowja, és most meghívta egykori partnernőit, hogy beszélgessenek a régi szép időkről. Sőőőőt, előadták újra a táncukat is! Kép: FB A csajok még mindig gyönyörűek, főként Brittany Daniel, aki amúgy tényleg iker, és anno a tesójával ők voltak a Sweet Valley sorozat főszereplői. És akkor a tánc! Ez pedig a régi verzió: Erre emlékeztek még? Ugye, hogy megunhatatlan ez a film? Neked melyik a kedvenc részed benne?
Lehet ez vizek hömpölygése ( Judit a táci kanálissal), de lehet tócsa semmibe lökött fémes ragyogása is ( Tócsa III, 2008). Az Ellenfényben Társalgó-beli képei világító fényekbe mártják a sötétbe burkolózó alakokat, a művész önarcképét vagy tóparti társaság sziluettjét. Lila egek boronganak az estéli-éjszakai képeken, ahol azonban nyugtalanítón fel-felvillan egy-egy titokzatos birkaszem, vagy gyulladt holdudvar izzik a sötétbe burkolózó táj fölött ( Birkák alkonyatban, 2012; Este Tácon, 2012). Az utolsó évek műveiről beszéltem, de az életmű szerves egysége izgalmas felfedezéseket ígér, ha az albumokba is belelapozunk. A fekete-fehér építkezés végig jelen van, akár már olyan korai képen is, mint az 1997-es Kapualjban, ahol egy cigarettázó alak sziluettjét világítja meg a belső udvar fénye. És végig jelen van a fotórealizmus – ilyenek a Pasztellképek portréi is a sápadt, maszkszerű arcokkal, fekete-fehér csíkos csuklyákkal (ez a csíkozás idéz rabruhát Victor Menshikoff 1993-as portréján).
Itt tengetik napjaikat a ruhasegélyekből félig hippiknek, félig retro diszkópatkányoknak öltöző szereplők, akik a jelek szerint a ruhák mellett röhejes parókákat is kaptak az adakozóktól. Lisztopád Krisztina jelmezegyüttese meg Sebastian Hannak színpadképe (melybe olykor a művészi nyomaték kedvéért egy dodekaédert is aláeresztenek) vállt a vállnak vetve küzdött az ellen, hogy a szereplőket valódi közösségnek észlelhessük, s ez alighanem a rendezés szándéka szerint történt. Habár az is igaz, hogy e rendezésről nehéz pozitív állításokat megfogalmaznunk, miután Almási-Tóth mindkét címszereplőről mindössze egy-egy parókányit és tiritarka ingnyit látszott gondolni, a mégoly szimpla jelenetváltásokat pedig visszatérő módon matrachurcolásokkal nehezítette el. Működőképes rendezői ötletek jószerint csak a kábszerárus, Sporting Life jelenéseinek revüsítése körül bukkantak elénk, és Balczó Péter így a műből magánszámként messzire kilógó remekléssé is tette az It Ain't Necessarily So előadását. A tenorok amúgy is jók voltak ezen az estén: Kiss Tivadar (Mingo) színpadi jelenlétének állandó, üdítő motiváltsága meg Szerekován János (Rákárus) vokális merészsége is az előadás nyereség rovatába illett.
Kamo Gáz Kft, 2024