Telekom volt fesztivál Nagy Zoltán: Szép csendben A Szép csendben a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) és a FOMO mellett az elmúlt időszak magyar filmtermésének harmadik emlékezetes kamaszfilmje lehetett volna, ehelyett azonban egy kihagyott ziccer marad. Míg a 2000-es évek magyar filmgyártásának a tinifilmet az Amerikai pite mintájára készült szórakoztató limonádé ( Tibor vagyok, de hódítani akarok; Apám beájulna) jelentette, addig a 2010-es évekre a műfaj itthon is jelentősen megkomolyodott, és ami a legfontosabb: önálló és eredeti hangra talált. A tavalyi év nagy sikere, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) után idén Hartung Attila FOMO -ja is a tinédzserek ébredező szexualitásának árnyoldalára helyezte a hangsúlyt, mindehhez pedig mindkét film előszeretettel használt fel formanyelvében olyan online felületeket, ahol a mai tinik a mindennapi kommunikációjukat intézik. Ettől nemcsak hogy aktuálisnak hatottak, de bebizonyították, hogy egy kamaszokról szóló mai film esetében már nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a 2010-es évek középiskolásainak élete jórészt virtuális terekben zajlik, ahol az idősebb generáció nem feltétlenül tudja őket kontroll alatt tartani.
Dávid nehéz helyzetbe kerül: mivel Nóri tagad, a lány anyja (Szamosi Zsófia) hősünket vádolja rágalmazással, miközben a fiú ezer szállal kötődik a köztiszteletben álló karmesterhez, aki a legjobb barátja apja, és az anyja (Schell Judit) kollégája. A tanárt ráadásul hamar rokonszenvessé teszi Máté Gábor, a figuráról mindvégig nehéz elhinni, hogy megteszi, amivel vádolják. Míg a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) -ban több a feszültség a nagy reveláció előtt, a Szép csendben - akár a címe is utalhatna erre - lassan építkező alkotás, ami a végére válik csak igazán izgalmassá, amikor már nem odázható el többé a konfrontáció mester és tanítvány között. A thrilleri izgalmak mellett további erőssége a filmnek a hitelessége: Dávid szinte a rendező, Nagy Zoltán alteregója, mivel felvett szerepük alapján mindketten tanúk, akik szőnyeg alá söpört bűnöket tárnának a világ elé.
Az elmosódó határok és a téma súlyossága ráadásul azt eredményezi, hogy gyakran szinte lehetetlen őszintén tisztázni, ki és miként felelős, sőt, azt is, pontosan mi történt, mert a vád sokszor visszaszáll – a lány a felelős, mert kacér volt, olyan ruha volt rajta, bátorította, satöbbi. Filmünkben egy vidéki elit zeneiskolában kerül elő a téma, illetve elő is kerül, meg nem is. Merthogy van egy új lány, az elsőéves Nóri ( Bognár Lulu), aki jóban lesz a zenekar szólistájával, Dáviddal ( Major Erik), és elmondja a fiúnak, aki nyilvánvalóan tetszik neki - és ő is a srácnak -, hogy Frici bácsi ( Máté Gábor) csinál vele valamit, ami nem jó. Csak ennyit. Frici bácsi karmester és az ifjúsági zenekar karizmatikus vezetője – onnan is tudjuk, hogy karizmatikus, hogy rágózik, amikor a próbákon vezényel, és ez egyesek szerint zenészeknél kisebbfajta szentségtörés. Frici bácsit mindenki szereti, szerethető fazon, a kis közösség tagjai ráadásul többnyire családi barátok is, Dávid például Frici bá fiának a legjobb haverja, és gyakran vendégeskedik tanáránál, aki egyfajta mentora is.
Nóri egyfajta apapótlóként tekint az idősebb férfire, és bár az általa küldött jelek nem teljesen egyértelműek, a tanárnak ezt kötelessége a helyén kezelni és az irányítást végig kézben tartva a jog és az erkölcs keretei között terelgetnie tanítványát, egy pillanatig sem visszaélve annak rajongásával, kötődésével. A néző nem kap teljes, átfogó képet, lényegében a fantáziánkra van bízva (az pedig a tapasztalatok, ismeretek, előítéletek stb. alapján működik), mit gondolunk bele ebbe az egészbe. Nóri és Frici bá ránk csukják az ajtót, magunkra hagyva minket a köztük fennálló viszony értelmezéséből. A kirekesztettség érzést aztán persze enyhíti Dávid nyomozása, valamint az atmoszférateremtés eredményeként született apró jelek, gesztusok, utalások. Mindent összevetve csak egy dolgot lehet – majdnem – biztosan kijelenteni: mind a diáktársak, mind a felnőttek meglehetősen rosszul reagálják le a történteket, csak éppen más-más okból kifolyólag. Arra pedig, hogy Dávid anyja az igazgató, Frici bá fia pedig a legjobb barátja (és szintén zenész), illetve Nórit az anyja egyedül neveli, nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy nem életszerű, de lássuk be, nem kis befolyással van a dolgok kimenetelére.
Ettől nemcsak hogy aktuálisnak hatottak, de bebizonyították, hogy egy kamaszokról szóló mai film esetében már nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a 2010-es évek középiskolásainak élete jórészt virtuális terekben zajlik, ahol az idősebb generáció nem feltétlenül tudja őket kontroll alatt tartani. Weleda gátmasszázs olaj skin Szép napot képek gif Kortárs Online - Miért mindig öleléssel kezdődik? – kritika a Szép csendben című filmről Pályázat elektromos autó Szép csendben « Olasz nyelvtanulás külföldön Lorántffy zsuzsanna szakközépiskola dunaújváros Otp szép kártya egyenleg Szép Szép kártya Miraculous katicabogár és fekete macska kalandjai 2 évad 26 rész Támadas a fehér ház ellen 2 teljes film Veszprém kistó utca 5 Támogatott lakhatás 2019 Husky kölyök eladó olcsón Buda hegyei bartos erika
nyereményjáték 2019 Szép csendben kritika remix Fel nem hangolt tinidráma - Nagy Zoltán: Szép csendben // kritika // Filmtett - Erdélyi Filmes Portál Mégsem tökéletes az összkép, közel sem az. És nemcsak az olyan kisebb hibák miatt, mint hogy több jelenetről érezni úgy, hiába szokatlanul rövid, nyolcvan perc csak a film, hogy nem tudnak vagy akarnak elég dolgot kifejezni, és hogy olyankor nézünk – jellemzően a zenekari jelenetekben – hosszan arcközeliket, amikor ezeken az arcokon nem igazán tükröződik semmi. Pláne nem az olyan technikai gyerekbetegségek jelentik a problémát, mint hogy zavaró módon a hangszerek mindig egyformán hangosak, pedig amikor a kamera közelebb megy egy-egy zenészhez a zenekarból, az ő játékának ki kellene emelkednie. Hanem sokkal inkább azért, mert Nagy Zoltán végül megfutamodik a saját maga által kijelölt feladat elől. A filmnek ugyanis akkor van vége, amikor éppen elkezdődik: egy nagyszerű, feszült jelenetben megvan az érzelmi és dramaturgiai csúcspont, de ahelyett, hogy ez elvezetne valahová, jön a stáblista.
A feszültség szinte teljes hiánya az, ami a leginkább aggasztó ebben a moziban: az első perctől benne van a lehetőség, hogy érvényes legyen és elgondolkodtató – s bár a két fiatal főszereplő, Major Erik és Bognár Lulu játéka a szó kicsit zavaró értelmében iskolás, Máté Gábor színészi rutinja bőven elég lenne ahhoz, hogy ne ez a félidőig kapkodós, vázlatosnak tűnő, aztán meg kifejezetten kínos film váljék belőle. Nagy érezhetően azzal a szakasszal még tudott valamit kezdeni, amely arról szól, hogy miért is számít Máté figurája legendás tanárnak: a zenekari részek a maguk szentimentalizmusával együtt is működőképesek, kis túlzással akár még a kicsi magyar komolyzenei Whiplash is megszülethetne ilyenkor a szemünk előtt. Bár a történet iránya és célja merőben más, valamint Frigyes is jóval kedvesebb ember, mint Terence Fletcher volt, ám itt is lényeges, hogy milyen magnetikus erővel bírhat egy karizmatikus zenetanár, s mennyire fontos a tanítványoknak, hogy megfeleljenek az elvárásainak. De amikor arról van szó, hogy a karmester és kiszemeltje között mi történt, mi történik, s erre hogyan és miképpen reagál a szűkebb környezet (példának okáért Szamosi Zsófia és Schell Judit is nagyon szeretne emlékezeteset alakítani, de rendkívül szűkös a mozgásterük), elfogyni látszik a filmes tudomány.
Kamo Gáz Kft, 2024