Míg rá nem google -ztam, s mivel itt a német nyelvűt adja ki elsőként, igen elcsodálkoztam. A mudi őse – sejteni lehet csak –, a 19. század végén áttelepült dunai svábok (akik) ónémet juhászkutyája keveredett a mi juhászkutyáinkkal. A magyar nyelvű meg sem említi ezeket a sejtéseket:) De ez a kelet-európaiság nem csak így jött szóba. Az egyik mentett kutya gazdája mesélte a kálváriáját a kutyamenhelyekkel: nem akartak neki kutyát adni, mert rosszul vizsgázott. Az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy nem kaphat kutyát, mert nem földszinten lakik (hanem első emeleten). Erre ő besokalt, beszólt nekik, s a válasz: ha ilyen rossz gazda, hozzon magának kutyát Romániából. Így is lett: Sunny egy megviselt, csendes állat, remek kutya, csak nem barátkozik, ma reggel engedte magát megsimogatni, a gazdája mondta is, kiváltságos vagyok. Egyébként itt kevesebb mentett kutya van, de a házunkban lakik egy férfi, aki nem tart kutyát, viszont húsz éve hetente kétszer egy menhelyben önkénteskedik… A park egyébként tele van állatokkal, kacsákkal, libákkal, (még nyulat, mókust is láttam, ) és temérdek mosómedvével.
Mágnes vagy szívemhez, ami magához vonz, aki jobbá szeret, ki örömöt okoz. Hiszem, meg volt írva, mindkettőnk lelkében, találkoznunk kellett szerelem hevében, és mert láttuk, jó ez, együtt is maradtunk, egy csodás élethez közös esélyt adtunk. Mindkettőnk igyekszik a legjobbat adni, nem a megszokásért kell együtt maradni, hanem mert egymásért, s tiszta szívvel élünk, s naponta szép mosolyt, s ölelést cserélünk. Összeköt a lelkünk, kézenfogva járunk, s nem csak kimutatjuk összetartozásunk, de a mi szívünk már egy ritmusra dobban, kerek eggyé váltunk, s nem tartjuk titokban. Ha egyikünk csügged, a másik vigasztal, összeköt az álmunk, s a családi asztal, Hisz egy tálból eszünk, s mindent megbeszélünk, nem őrzünk titkokat, mert nyílt szívvel élünk. Csak te vagy a legszebb, jó téged szeretni, öröm napjainkban közeledben lenni. Éltető napom vagy, s ha mosolyod ragyog, átmelegszik szívem, boldog tőled vagyok. Szépséged nem múlik, nekem örök marad, nem kell kifestened, vagy átírnod magad. Ami megváltozott, azt is jól ismerem, s mert közöm volt hozzá, szívemből szeretem.
Először is köszönöm a hozzászólásodat, most is érdeklődéssel vártam. Vélhetőleg azok hossza nem a vers terjedelmével függ össze, úgy vélem ezúttal is így történt Igen, a vers írása, nálam egy vízió, ahol a képek nem logikai és még kevésbé kronológiai sorrendben kö az esetben is így törté utolsó sor sokkal előbb született meg, mint az előtte lévő a fokozás minden esetben az egyszerűtől a felsőfokig megy. Igen ezt elismerem, de a rím, az rím! Ennek az oltárán áldoztam fel a logika szabá tagadom volt vele dilemmám. Azért kérlek csiszolgass csak tovább, mint egy eretnék egy szép csiszolt darab lenni, az élet tengerének valamelyik öblé majd egyszer arra csónakázol és felveszel. Feltéve, hogy szereted a szép csiszolt darabokat. Szeretettel várlak máskor is: Albert alberth 2013. 20:19 Gratulálok a versedhez, kedves Albert! Joe Cocker egyik kedvencem, ám hiába töröm a fejemet, talán valamelyik slágerének szövegére utalsz az ihletéssel kapcsolatban? Dram 2013. 19:53 Szép vallomás. Szép vers; András.
Hát, te vagy a legszebb és már az is maradsz, a közös életünk sok örömöt fakaszt. Éltető vizem vagy, jókedvem forrása, tőled van a lelkem élni akarása. Szépséged nem múlik, örök, s belém égett, szeretnélek ezer évig nézni téged, örök imádattal, rajongó szívemmel, álmodozó, tiszta, igaz szerelemmel! Aranyosi Ervin © 2020-03-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Én rögtön így indítottam: az első napok eufóriájában be nem állt a szám, bár a válaszokat nem mindig értettem, volt, akit kb. egyáltalán. Egy nagyon kedves, lányaimmal egykorú óvónő diáklány volt egyik kedvencem, megismerkedésünk napján, a gyönyörű hosszú szőrű Lottát Bodza véletlen belekergette játék közben a csatornába: óriási hínárok, algacsomók lógtak rajta, amikor előbukkant… Mindez reggel fél nyolckor: én bűnbánóan szóltam, hát majd lezuhanyozod… Nincs időm rá, elkésnék, így fog belefeküdni most az ágyamba, válaszolta keserűen, de cseppet sem volt ideges. És ez az általános tapasztalatom, soha senki nem kiabál a kutyájával, határozottan rászól persze, ha kell. Közben lettek jó ismerőseink, akiknek már a nevüket is tudom, s egyet-mást róluk, különösek ezek a kutyás barátkozások, a kutyák nevét hamarabb tudod, de ha már tizedjére sétáltok együtt, akkor a gazdával is csak bemutatkozol. A Bodza fajtája rejtélyes volt nekik, persze, mondtam a labradort, de a göndörségét a mudi felmenők lehetőségével már nehezebb volt elmagyarázni.
Kamo Gáz Kft, 2024