Minden egó manipulatív. Elképzeléseinek megfelelően igyekszik elérni környezeténél, hogy a figyelem fókuszába kerülhessen. Megfélemlít, vagy túláradó szeretettel függőségbe sodor; támadóvá válik, vagy kiszámíthatatlanságával formálja magát titokzatossá, érdekessé; ártatlanságot színlel, vagy betegségtüneteket produkál; szemrehányás-szikrákat küldözget, esetleg odaadásával, csodálatával, hangzatos ígéreteivel elbűvöl, vagy belehelyezkedik a "szegény én" sajnálatraméltó szerepkörébe… Mindegy. A cél mindig ugyanaz: kivívni az elismerést, megnyugtatást kapni arról, hogy nem vagyunk hiába, igenis kellünk a világnak, mert valójában nélkülözhetetlenek vagyunk… Ha nem így lenne, valószínűleg felörlődnénk elfojtott, vagy felvállalt önbizalomhiányunkban. A "nincs szükség rám" állapotába szokott belebetegedni, majd belehalni az ember. Mert az egója akkor és ott feladja, hiszen nem kapja meg a kívánt energiát az önfenntartáshoz… Megerősítést pedig mindig kívülről vár, nem pedig a Szívben szunnyadó, elaltatott erőtől, amely pedig végtelen és kiapadhatatlan.
Nagy különbség... ~ Az ébredés hajnalán... | Romance, Love and marriage, Relationship
Kamo Gáz Kft, 2024